Suli és buli - 1. évad- 1. rész. - A suli titkai
Sziasztok! :) Marien Scharf vagyok, 12 éves! Barátaimmal, Vilmával, Ariellel, Violával, Rosa-val, Katalina-val azon vagyunk, hogy felfedezzük a suli titkait, és hogy valóra váltsuk azt. Így hát jó szórakozást! :)
Egyik nap Viola avval jön, hogy lehet hogy van a suliban egy titkos járat.
- De Viola!!! Ez lehetetlen!!!- Kiált Violára Katalina.
- Ajj most megint veszekedtek.... nem tudjátok abbahagyni?! Folyton ez van! - Mondja Vilma kicsit mérgesen.
- De akkor is! Ez fizikailag lehetetlen! - Magyarázkodik Katalina.
- Hé! Lehet hogy igaza van Violának! - Áll a Viola pártjára Rosa.
- Igen! Hisz mondta a tanár töriórán, hogy a háború során ástak alagutakat. És lehet hogy az még megvan!Szólok bele a vitába.
- Hé... ahelyett hogy itt siránkoznánk, miért nem nézzük meg magunk? - Kérdi Vilma.
- Nem is olyan rossz ötlet! - Mondja Ariell.
- Van egy jó tervem! Hívjuk Reginát, meg Sara-t a zöldpadhoz! - Mondom.
Napköziben összegyűlt a kis csapat. A tölgyfa árnyékában ültünk, egy ilyen zöldpadon.
- Vajon mi lesz a terve Marien-nek? - Sutyorugják egymásnak a lányok.
- Na szóval... van egy jó hírem meg egy jó tervem. A jó hír az hogy Reginát, meg Sara-t befogadtuk a csapatba! A tervem meg eléggé lehetetlennek fog tűnni... de szerintem meglehet oldani! Nos. Ma estére terveztem egy ilyen felfedező túrát a suliban. Megis vannak a csapatok! Vilma, meg Ariell - ők a suli előtti teret fogják megnézni. Katalina, meg Rosa a padlásfeljárót fogják átkutatni. Sara meg Regina, ők a szomszédot fogják átnézni. És én meg Viola megnézzük az U.B padlását! - Mondom el világosan a tervet.
- Ezek olyan helyek ahova tilos bemenni...gondolod hogy ez jó ötlet? - Kérdi Katalina aggódva.
- Még szép! - Mondják a lányok kórusban.
- Tsz... én biztos nem fogok ebben a hülye akcióban részt venni! Túl veszélyes! - Mondja Katalina sértődötten.
- Ugyan Katalina! Ez egy kis túra a suliban éjszaka! Semmi baj nem lesz belőle, ha egy kicsit belekóstulunk a sulink világába! - Mondja Viola.
- Jaja! mi 5 éve vagyunk itt, és szinte semmit sem tudunk erről a hatalmas épületről! Na jó, én 2 éve, de az egészen más tészta! - Mondja Rosa.
- De én akkor sem jövök! Letojom magasról a véleményeteket, én maradok otthon a családommal! Na császtok! - Mondja Katalina megsértődve, majd elmegy.
- Már megint megsértődött! - Mondja Viola.
- A rohadt életbe! Hogy folytan megkell sértődni! Nem bírja megállni! - Mondja mérgesen Vilma.
- Minden esetre akkor Rosa képtelen lest velünk tartani az akcióban. Majd máskor megnézzük a padlásfeljárót. . - Mondon kissé csalódottan.
Folytatjuk! Ha kérdésed lenne evvel a részletben kapcsolatban, kérdezz a vendégkönyvben vagy keress fel facebookon! ( Ancssy ÉLes) Ha van Csábításból jeles fiókod, akkor jelölj bátran! ;) (kusumi a nevem! :D
Itt a folytatás! :D
- Már megint ! Miért kell mindig megsértődnie? – Kérdi mérgelődve Vilma.
- Ő már csak ilyen...- Mondja Rosa.
- Szóval akkor Rosa velünk jndul.- Mondom idegesen..
Eljött az este. Én hamarabb odaértem a sulihoz mint a többiek. Vártam. A bokorban nagy zörrenésre figyeltem fel. Az egész olyan volt számomra mint egy horror jelenet . Nagyokat nyeltem. Végül fogtam egy követ és odadobtam tiszta erőből.
- ÁU!!! – Kiált fel egy ismerős hang a bokorból.
- .Katalina?? – Kérdem meghökkenve.
- Ez fájt! – Mondja Katalina.
- Bocsi... de mégis, mit keresek te itt? Nem arról volt szó, hogy nem jössz? – Kérdem meglepődve.
- De, de. Csak.... csak tudod átkellett gondolnom az egészet. Hisz ha baj van akkor ott vagytok ti , és tudtok segíteni. Ezért is jöttem. Ugye nem haragusznak rám a lányok? – Kérdi .Katalina aggódva.
- Hát... legutóbb elég mérgesek voltak hogy megsértődtél. Szegény Rosa meg azt hitte hogy egyedül megy. DE nem ment volna egyedül, mert hozzánk jöhetett volna nyugodtan. – Mesélem el Katalina- nak a történetet.
- Értem. Tuti hogyha más ért volna ide hamarabb akkor megsem bocsátott volna nekem. – Mondja szomorkodva Katalina.
- Dehogyisnem! – Szólnak közbe a lányok, akik nemrég érkeztek.
- Viola! – Öleli meg Katalina Violát.
- Na ideje mennünk! - Mondja Rosa izgulva.
A csapat 4 felé vált, a terv szerint. Minden a terv szerint alakult. Vilma és Arielnek könnyű volt a dolga. Csak körül kellett nézni alaposan. Reginának meg Sara-nak is egyszerű volt a dolga. Átmásztak a kerítésen, és átvizsgálták a szomszédot. Csak egy volt a baj: Egy éhes kutya kóborolt ott, ami nem volt jó kedvében. Katalina, meg Rosa felmásztak a fára, kiveszítették az ablakot, és simán bemásztak. Nálunk is könnyű volt a helyzet: Amint beértünk a padlásra Viola egyből letámadta a poros könyveket, füzeteket.
- Woow! Vajon hány évesek lehetnek ezek a cuccok? – Kérdi Viola.
- Őőő.... Vilma ez szerintem nem jó ötlet....- Mondom aggódva.
Visszatérve Vilmáékhoz nagyon szoros lett a nyomozás: Ariell elesett, és elkezdett sírni. Amint Ariell leesett a földre, megnyomódott egy kő, és egyből beszakadt alattuk a föld.
- Ariell minek kell ezért bőgni?! – VÁÁÁÁ!!!!! – Kiált Vivi kétségbe esetten. Egy nagy pincében találták magukat. Csak a holdfény világított rájuk. De csak addig ameddig elnem húzodott, ajtószerűen a beton. Vilma elővette zseblámpáját, még Ariell a szemüvegjét kereste elől a földről.
- Mi ez a hely? – Kérdi köhögve Vilma.
- Fúj, pókháló! – Szedi le Ariell magáról a pókhálót.
Ekkor meglátnak egy patkányt.
- VÁÁÁÁÁ!!! – Kiáltsák a lányok megrémülve, és futnak amerre a szemük lát. Majd ismét beszakad alattuk a föld, és lecsúsznak egy hatalmas görbe csúszdán.
Mi is, és a többiekkel is ilyesmi történt. Csúsztunk, csúsztunk, majd mikor leértünk a csúszdáról , futottunk, futottunk, és egy közös ponton összeütköztünk. Sikoltottunk, majd hirtelen néma csend vette körül a helyiséget. A lámpák fel villanynak. Hatalmas tér volt. Volt középen egy nagy asztal, amelyet, teli kipárnázott székek vettek körül. A falak, kőből voltak, melyeken különböző irományok voltak.
- Basszus, szerintem a suli alatt vagyunk! – Állapítom meg.
- Nem kétség Marien! – Mondják kétségbeesetten a többiek.
Folytatjuk! ^^